Kezdetek

A mai napon kezdtem meg oldalamnak létrehozását. Kicsit izgatott is vagyok, hiszen sosem csináltam még ilyet, de arra gondoltam, hogy mi lenne, ha végre nem csak magamban tartanám a gondolataimat és érzéseimet, hanem le is írhatnám. Hát a mai naptól erre vállalkozom én. Lehet valakinek butaságnak tűnik, valaki csak nevet az ilyeneken, de az olyan ember, akinek messze vannak a barátai, a családja, az tudja milyen nehéz bárkivel is megbeszélni legféltettebb ügyeit és bajait. Így hát úgymond papírra vetem. Hátha másoknak is példát mutatok ezzel, vagy csak egy lehetőséget, hogy ők is belefogjanak, vagy csak tanuljanak belőle. 

Először is azt kezdeném el mesélni, hogy milyen furcsa az élet, milyen kihívásokkal, és legfőképpen gondokkal teli. Nem akarok túlságosan negatív lenni, de ha az ember egy adott napon például csak negatív és rossz dolgokat él meg, akkor azok is fontosak. 

Sajnos a lelkiállapotom most nem az igazi.  Lassan másfél hete, hogy összeomlott az életem, amit egészen addig boldognak és felhőtlennek gondoltam. De azt jegyezze meg mindenki, amíg pasija van az élete sosem lesz gondtalan! Nekem sajnos így alakult. Egy kapcsolat képes ellaposodni a szürke hétköznapoktól, és az ember észre sem veszi, és máris tönkrement a kapcsolata. Így jártam én is. Nap mint nap, annyi de annyi gondon és megpróbáltatáson megy keresztül az ember, hogy észre sem veszi, hogy mondjuk neki párja vagy családja van. A mindennapok percről percre formálják az embert. Sajnos én úgy jártam, hogy a mindennapi gondok engem is a mélybe vittek, és elmartam magam mellől azt az embert akit a legjobban szeretek. Akivel boldog, közös jövőt terveztem. Csodálkozik az ember lánya, ha a férfiak más szórakozás után néznek? Mi pedig ugyan úgy gondtalanul nap mint nap kiszolgáljuk őket és éljük a boldog párok mindennapjait? Mert az ember ebben a hitben él. A férfiak pedig milyenek? Nekik nem egy nő kell. Nekik kell egy anya, akinek a szoknyája alá mindig bebújhatnak, nekik kell egy akihez minden nap hazatérnek, aki főz, mos, takarít rájuk. És persze kell egy akivel néha játszhatnak, akinek imponálhatnak, akivel megcsalnak. Kérdezem én: Miért nem töltheti be ezt a szerepet egyetlen egy nő? Tisztelet a kivételnek, azoknak a férfiaknak akik nem ilyenek. 

Én belecsöppentem abba a helyzetbe, hogy a párom, akivel eljegyeztük egymást megfutamodott minden felelősség elől, és ahelyett, hogy beszéltünk volna a problémáinkról időben, arra jutott hogy elmenekül előlem. Tényleg ennyire rossz lennék?Velem nem lehet megbeszélni semmit? Vagy ha már nem szeret azt nem lehet elmondani? Egy kapcsolat véleményem szerint alapuljon az őszinteségen és a bizalmon! Ha ez a kettő megvan, gond nem lehet. Sosem tartottam magam egy szörnyetegnek, akitől félni kellene. Sőt...mindig emberséges voltam, megértő, és túlságosan is lelkis. Van egy stílusom az biztos, de aki ismer és szeret az így fogad el, ha meg nem akkor tűnjön el az életemből, az olyanokra nincs szükség. 

Sokszor hibázom én is. Ezzel a kapcsolattal is sok kivetni valóm volt. Fiatalabb a párom, amitől nagyon féltem, mert tudtam, hogy ez később probléma lesz. Ő még fiatal, nem úgy gondolkozik ahogy én. És persze keres jobbat, szebbet, fiatalabbat. Én pedig mint egy megunt ruhadarab félre leszek dobva, csak arra leszek jó hogy egy átlagos hétköznapon otthoni viseletként fel lehessen venni. Én pedig úgy látom már hiába kapálózok a levegőben a keze után kapva, hogy de nem menj el kérlek! 

Láttam már sokmindent eddigi életemben, de a saját bőrömön megtapsztalni a dolgokat, olyan mintha keresztre feszítenének. Mintha a szívemben egy kést forgatnának. Gondolkozok, gondolkozok, és csak gondolkozok, hogy vajon én mit ronthattam el? Amúgy is ilyen lélek vagyok, hogy egyből magamban keresem a hibát. Most pedig azzal telik minden egyes percem, hogy azon morfondírozok, mit kellene tennem. Elengedjem egy kis időre? Vagy örökre? Ha egymásnak teremtett minket az ég, akkor úgyis együtt leszünk bármi történjen. Legyen ennek az előzménye két hét, egy hónap, vagy egy év különlét. Ha ez kell akkor állok elébe. Mert én úgy érzem nekem ő az igazi. Vagy csak a rózsaszín felhő van még a fejemen, de akkor jöjjön valaki és hesegesse szét!

Mi nők legyünk erősek, mert nekünk rengeteg mindent kell az életben átélnünk és megtapasztalnunk a boldogsághoz. Ha létezik számunkra olyan. Figyeljünk oda minden tettünkre, ok nélkül ne csinákjunk semmi meggondolatlant. Figyeljünk oda minden számunkra közel álló, fontos személyre.