Levél Józsinak

Kedves Józsi!

Tudom, hogy eddig se érdekelt amit írogattam, és tudom, hogy olvasni sem szeretsz és nem szereted a lelkizést. Én mégis arra kérnélek, hogy ne azt csináld amit szoktál, hogy csak éppen beleolvasol a dolgokba. Kérlek szépen ha számítok még neked valamit, vagy csak egy kicsit szeretsz, akkor olvasd végig, ahogy időd engedi, minden egyes sorát!!!

Szóval...kezdeném a köszöneteimmel.

Szeretném megköszönni a mai napot, jól éreztem magamat, én próbáltam mindent megtenni és kitenni magamért. Azt is köszönöm, hogy megismerhettelek, mert amikor megismertelek és megszerettelek, akkor nagyon boldog voltam, és te voltál mindenem. Veled álmodtam meg a jövőmet, veled akartam mindent. Úgy éreztem én vagyok a világ legboldogabb embere, mert minden szép és jó volt, minden jól működött. Köszönöm, hogy adtál annyi boldogságot, hogy megkérted a kezem, és nem egész egy évig menyasszonynak érezhettem magam( mert tegyük hozzá karácsonykor volt egy éve, de te akkor már másról álmodoztál). Azt is köszönöm, hogy ha bár nem mindig örülök, hogy lesz egy babánk, de engem ez boldoggá tesz, mert ő az enyém, és ha mi szét is megyünk, akkor is az enyém marad, és ami boldoggá tesz majd az az, hogy TŐLED lesz. Erre fogok mindig gondolni!

Most pedig azt szeretném mondani, hogy úgy érzem a boldogságom nem a régi, és sosem lesz az, bárhogy is szeretném. Tényleg minden nap egy szenvedés, mert nem tudom magam túltenni azon, hogy így elbántál velem. Nem gondolom, hogy ezt érdemeltem...Zokogok...mert darabokban van a szívem, és nem érti szegény mit tett, hogy elfelejtetted hogy ő érted van.Nem értem mit tettem, ami miatt eltávolodtunk, és nem értem miért hagytad hogy így legyen, mert tudtad, hogy ez lesz ha nem hagyod abba.... 

Nem tudok már több fájdalmat elviselni. ment egyszer, kétszer meg harmadszor is, de az én idegeim is végesek, és a szerelmem se feltétlen tart ki ennyi minden után. 

Józsi...én nem akarom így élni a napjaimat, hogy minden nap ezzel kell éljek, hogy tudom, ez nem az ami volt, és hogy nem voltál képes megbecsülni. Mert amikor egyszer előtted a bizalmamat, rendben túléltem, de mikor másodszorra is felültettél, ráadásul terhesen, és ki tudja mikor akartál kidobni...nekem ezek akkora fájdalmak, hogy el se tudod képzelni.  hiába próbálok boldog lenni és úgy élni h minden rendben, nem megy. túlságosan is meg van sebezve a lelkem és a lelkivilágom....

Sajnálom, ez nem egy szakító levél, hanem egy bánatos lány vallomása, aki nem tud mit kezdeni azzal, hogy a fájdalom egyre inkább eluralkodik rajta, akinek folyton ti jártok a fejében, hogy mit csináltatok, engem pedig becsaptál. Elvesztettem  a bizalmamat, a tiszteletet irántad, és félek, hogy a szerelmem is elveszik a fájdalom miatt. 

Mindenesetre a szívem legmélyén szeretlek. de ez már nem a boldog szerelem, hanem a könnyektől teli fájdalmas szerelem.

Ha szeretsz még, és akarsz még, akkor könyörgök mutasd jobban és segíts elfelejteni azt hogy mekkora egy szemét voltál, és segíts újra szerelmesnek lenni.

Ha pedig nem megy, soha többé ne kínozz, KÖNYÖRGÖM!!!Itt semmi sem kötelező. 

Várnálak haza hogy megünnepeljük este az évfordulónkat, vagy az újrakezdést, szerettem volna egy tényleg romantikus szerelmes estét, hogy ne az ajándékokról szóljon hanenm a szerelmünkről ha létezik még....és én is megkapjam azt amit más...nem kell hotel hozzá. csak te meg énmeg egy kis romantika és ötletesség...de persze ma is menekülsz itthonról...