Tűzön vízen át
Ebben a két napban annyi szomorú dologról írtam, hogy itt az ideje boldogabb és viccesebb dolgokról mesélni. Ilyen például ez a történet, ami arról szól, hogy miért is vettem Szegedre az irányt, miként kötöttem ki amellet, hogy én a sport világában akarok tevékenykedni.
Az ember fiatalon sok butaságot vesz a fejébe. Én se voltam kivétel... :)
Már kislányként is arról álmodtam, hogy én focista feleség szeretnék lenni. Vagy ha nem is focista feleség, akkor egy igazi nagy sportoló felesége. Valljuk be, túl sok helyes pasi rohangál a pályákon, úszkál a medencékben, vagy éppen evez a vízeken. Nem is egy szerelmem volt annak idején. :) Kucsera Gabi kajakostól kezdve,Baksa Laci vizilabdázón át,Császár Gábor kézilabdázóig. Et az utóbbi mindent visz. Találkoztam már vele egyszer-kétszer a pálya mellett, és hát nem kicsit reszket a láb, meg a kéz. Neki sosem mondanák nemet .:) No de hát vicces tények ezek, de mint tudjuk ez sosem következik be.
Szóval úgy gondoltam, hogy ilyen neves emberek közelében szeretnék dolgozni. Nem volt egyszerű a történet. Sportoltam én kislánykorom óta. Alsó tagozatban futottam, távolugrottam, és kislabdát dobtam különböző versenyeken is. Aztán kosárlabdáztam, majd jött a nagy szerelem a kézilabda...Be kell valljam, ez a sport a kedvencem minden téren. Szeretem nézni, űzni, szeretek beszélni róla.
Gimnáziumban úgy gondoltam ilyen irányban fogok elindulni. A testnevelési egyetem nem sikerült sajnos, ami miatt borzasztóan el voltam keseredve. Egy világ omlott össze bennem, de nem adhattam fel, főleg azért nem, mert Szegedre felvettek egy két éves sportkommunikátor képzésre, ami nagyon is hasznos volt. És szinte ugyan azt tanultam mint máshol, csak nem egyetemi szinten. Rengeteg mindent tanultam, és itt még több sporteseményen vehettem részt. Legyen szó kézilabdáról, vizilabdáról, mint klubszintem mint válogatott terepen. Végre azt élvezhettem és csinálhattam amit szeretek. Boldog és önfeledt voltam. :)
Egyik évben az egyetem által még sziklamászótáborba is eljutottam! Igen, jól értitek, igazi sziklamászás. Cseppet se voltam betojva, de mivel kötelező volt, elmentem. Terepen is borzasztó nagy hisztéria árán kellett rávennem magamat, hogy kipróbáljam. Az élmény pedig magáért beszélt. Le se lehetett volna robbantani a szikláról! :) Óriási volt! Képet is mutatok róla, mert érdemes megnézni. :)
Szóval rengeteg mindent tanultam meg és sajátítottam el ebben a két évben. Mindeközben belefogtam még egy nagy feladatba, azt azonban már nem bírtam el, így feladtam...de nincs elfelejtve, remélem egyszer bepótolhatom. Elkezdtem egy fitness edző tanfolyamot, de féltem, hogy az egyetem rovására megy, így félbehagytam. Ami késik nem múlik. A sportújságírás azonban a szívügyem lett. És inkább az írott sajtó formátum, mint a televízió. Tudniillik eléggé félős és izgulós típus vagyok. Hátha még egy kamera is venne. :) Szerencsére volt is tapasztalatom két helyen is belepillantást nyerni az újságírásba. Linkelek két helyet is. :) Több is volt pesze, de ez csak ízelítő.
https://sport365.hu/egyeni-sportok,hirek,oktober-23-an-ismet-kolonics-gyorgy-emlekfutas,736
https://sport365.hu/egyeni-sportok,hirek,kajak-kenu:-nelo-aranyak-banyolesbol,970
Hihetetlen, hogy az ember honnan hova jut. A kis álmodozó nem adta fel, örült annak ami van, és kihasználta a lehetőségeit. Most már csak abban reménykedem, hogy végre egy jó állás kínálatában is örülhessek álmaimnak. Meg szeretném mutatni a bennem rejlő oroszlánt, aki harcol, és megy tűzön vízen át, hogy elérje céljait. Ez kellene is mert úgy érzem ezt az énemet elhagytam valahol mostanában. Meg kellene keresni!
